2. rész
Januári írásunkban megfogalmaztuk azokat a célokat, amelyeket a szabványok és a jogszabályok előírnak a szakembereknek a higiénikus ívóvíz hálózatok kialakításához. Ezért részletesen foglalkoztunk a higiénikus hálózat kialakításának témakörével. Mostani írásunkban az energiahatékonyság szempontjait az optimális csővezetés, a hideg - meleg vízcsövek egymásra hatásának és cirkulációs hálózatok kialakításának kérdéseit tekintjük át.
Az energiahatékonyság megvalósítása
A vonatkozó nemzetközi szabványokban*, módszertani levelekben** a melegvíz, cirkulációs hálózati sajátoságok az elmúlt időben pontosításra kerültek, a hőmérséklet, a stagnálás és a cirkulációs idő tekintetében. A víz elvárt hőmérséklete és a stagnálás elkerülése, a két legfontosabb paraméter, ami az előírásoknak köszönhetően ellenőrzés alatt áll. Mégis fontos megjegyezni azt, hogy a hideg ivóvíz elvárt hőmérséklete nem mindig biztosítható. A vízhőmérsékletre vonatkozó legfeljebb 25 ° C (MSZ EN 806-2) követelmény egyértelműen meghatározásra került, viszont az is tény, hogy hidegvíz esetében a fogyasztásra kellemes hőmérséklet 8 - 14 °C. Ezt a követelményt azonban nagyon nehéz teljesíteni a valós működésben. Különösen a nyári hónapokban a hidegvíz melegebbé válik az épületen belül, a hosszabb stagnálás következtében több környezeti hőt vesz fel. Ezért fontos, hogy már a tervezésnél lényeges szempont legyen a hidegvíz hőmérsékletének betartása. Vizsgálni és mérlegelni kell az építési, elhelyezési feltételeket, és ésszerű mértékben alkalmazni a technikai lehetőségeket. A hidegvíz vezetékeken fellépő hőterhelés minimalizálására a legegyszerűbb mód nyilvánvaló: a hidegvíz csövek felületének a lehető legkisebbnek kell lennie. A cső felületét természetesen nem csak az átmérő csökkentésével tudjuk minimalizálni, hanem az optimalizált csővezetéssel is, valamint mindenképpen használjunk hőszigetelést a hidegvíz vezeték esetében is. A németországi ivóvízszabvány, a DIN 1988-200 szabvány megadja azokat a minimális hőszigetelési vastagságokat hidegvíz hálózatok esetén, amelyekkel a higiénia szem előtt tartása mellett alakíthatjuk ki hálózatinkat.
Figyelemre méltó, hogy nem általában adja meg a hőszigetelés vastagságát, hanem figyelembe veszi a csővezetés szerelési helyét is:
| Szerelési hely: | Szigetelés minimális vastagsága λ = 0,04 W/(m K) hővezető képességű körkörös szigetelés esetén: |
| Aknákban, csatornákban, és álmennyezetekben vezetett csővezeték ahol a környezeti hőmérséklet kisebb, mint 25 C° | 13 mm |
| Padlóban vezetett csővezeték meleg és cirkulációs vezeték nélkül | 4 mm vagy védőcső |
| Padlóban vezetett csővezeték meleg és cirkulációs vezetékkel együtt vezetve | 13 mm |
1. táblázat: Hidegvíz hálózat kialakítása során javasolt néhány hőszigetelés vastagság a DIN 1988 – 200 szerint
Sokak számára talán meglepő értékeket mutat a fenti táblázat, mégis egy rosszul megválasztott hőszigetelési vastagság elindíthat hőcserét a hideg- és melegvíz vezetékek között.
Pontosan ezért gyakran visszaköszönő probléma az egymás mellé helyezett hidegvíz, HMV és cirkulációs vezeték. Mind aknában, mind aljzatban való elhelyezés esetén meg kell találni az optimális helyet, útvonalat és hőszigetelési vastagságot. A szabvány ezen esetekhez 13 mm hőszigetelést javasol a hidegvíz a vezetékekhez is.
1.kép: Akna szerelési metszet, termográfiai felvétel: Hőmérséklet eloszlása az aknán belül (hidegvíz 8 óra stagnálás után) (csővezetékek balról jobbra: fűtés előremenő, fűtési visszatérő, HMV, cirkuláció, hidegvíz, csatorna)
2.kép: Akna szerelési metszet, termográfiai felvétel: Hőmérséklet eloszlása az aknán belül (hidegvíz 8 óra stagnálás után) (csővezetékek balról jobbra: fűtés előremenő, fűtési visszatérő, HMV, cirkuláció, csatorna, hidegvíz)
Az aknában való vezetés során optimális megoldást nyújthat számunkra, hogy a hidegvíz vezetékünket nem a fűtési és HMV csövek mellett helyezzük el, hanem a csatornacső „termikus árnyékába” helyezzük. Abban az esetben, ha a hidegvíz a melegvíz és a fűtési csövek mellé kerül (1. kép) a beépítés során, akkor folyamatosan ki van téve a meleg csövek hőterhelésének. Kissé szokatlan ötlet adhat megoldást, mégpedig az, hogy a hidegvíz csövet a csatornacső másik oldalára tesszük (2. kép). Ebben az esetben a csatornacső termikus elválasztóként szolgál, hiszen a szennyvízcső a folyamatos kiszellőzés során elviszi a hőterhelést. Így az képes megakadályozni a hidegvíz felmelegedését.
Ha az épület kialakítása lehetővé teszi, megoldást nyújthat az is, hogy másik aknában visszük a melegvizet és a fűtést, és egy másikban visszük a csatornát és a hidegvizet.
A padlóban való szerelés esetén is számolnunk kell a hidegvíz felmelegedésével. De a HMV csövek mellett a fűtési csövek valamint az egyre jobban elterjedő felületfűtési megoldások is komoly hőterhelést jelentenek a hidegvíz hálózatnak. Radiátoros fűtés és a HMV csövek együttes vezetéskor figyelni kell arra, hogy a csővezetékek lehetőség szerint ne keresztezzék egymást, valamint arra, hogy ne egymás mellett vezessük őket az aljzat szigetelésében. Padlófűtés alkalmazásakor nagy felületen melegítjük a betont a hidegvíz vezeték felett, így ha az megoldható ilyen helyiségben ne vezessünk aljzatban hidegvizet. Ha ezt nem tudjuk elkerülni, akkor minden esetben gondoskodni érdemes a szabványban javasolt hőszigetelési vastagságról (13 mm).
Mennyire legyen meleg a melegvíz?
Az 1991-ben készített ivóvízszabványunk az MSZ 04-132 szerint a melegvíz csapolónál biztosítandó vízhőmérséklet legalább 40 °C, de legfeljebb 55 °C legyen. Azt tudjuk azonban, hogy a baktériummentes HMV-szolgáltatási szempontok ennél magasabb vízhőmérsékletet ajánlanak, ahol a mikroorganizmusok, például a Legionella-fajok szaporodása már nem számottevő: a németországi ivóvízszabvány DIN 1988-300 előírás szerint a melegvíz tárolókban a vízhőmérséklet mindenütt érje el a 60 °C-t, a vezetékhálózatban és a cirkuláció során ne hűljön 55 °C alá.
Ezt az ajánlást találjuk az Országos Közegészségügyi Központ 2017/2 által kiadott módszertani levélben is: „A használati melegvíz esetén a rendszer minden pontján folyamatosan 50 °C feletti vízhőmérsékletet kell biztosítani a legionellák szaporodásának megakadályozásához. Ez az alábbi technikai feltételek mellett biztosítható:
- A melegvíz hőmérséklete 1 perces kifolyatást követően valamennyi csapolón haladja meg az 50 °C-ot, optimálisan az 55 °C-ot.
- Az előállított használati melegvíz hőmérséklet úgy legyen beállítva, hogy az előző feltétel teljesüljön. Optimálisan üzemeltetett rendszerek esetén ez 55-60 °C.
A fentiek alapja, hogy 60 °C-on a Legionella pneumophila baktériumok 99%-a 2 perc alatt elpusztul.
Alapkövetelményként megfogalmazhatjuk, hogy kerülnünk kell a 25 - 50 °C közötti hőmérséklettartományt a hideg-, és melegvíznél egyaránt, mivel ebben a hőmérséklet-zónában a legintenzívebb a mikroorganizmusok szaporodása.
Ennél a kérdésnél ismételten szükséges megjegyezni, hogy az ivóvízbiztonság, az ivóvíz higiénia, az egészségvédelem szempontjai megelőzik az energiahatékonysággal kapcsolatos elvárásokat.
Jelenleg Magyarországon nem szabályozza rendelet a HMV csővezetékek hőszigetelés-vastagságát, támpontot a német energetikai rendelet, az EnEV (Energieeinsparverordnung) és a DIN 1988-200 szabványban találhatunk:
| Szerelési hely: | Szigetelés minimális vastagsága λ = 0,035 W/(m K) hővezető képességű körkörös szigetelés esetén: |
| A cső belső átmérője ≤ 22 mm | 20 mm |
| A cső belső átmérője 22 - 35 mm | 30 mm |
| A cső belső átmérője 35 – 100 mm |
mint a cső belső átmérője |
2. táblázat: Melegvíz hálózat kialakítása során javasolt néhány hőszigetelés vastagság a DIN 1988 – 200 szerint:
Zárszóként fontos megjegyezni, hogy az épületgépész szakemberek kiemelt feladata, hogy az értékes ivóvíz mindig tisztán, frissen és az előírt mennyiségben, hőmérsékletben folyjon a kifolyási pontokon. Érzékelhető, hogy a téma komplex és kérdések is biztosan maradtak az olvasók számára. Éppen ezért a következő hónapban egy további fontos kérdést, a megfelelő anyaghasználatot fogjuk részletesen megvizsgálni.
Hivatkozott irodalom:
* DIN 1988-200 szabvány
** Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve létesítményekre vonatkozó kockázat értékeléséről és a kockázatcsökkentő beavatkozásokról ÁNTSZ Módszertani levél 2017/2
