Az elmúlt években több felmérés hasonló eredményt hozott, miszerint a lakókörnyezetünkben fellépő zavaró tényezők közül a zaj az emberek közel 60%-át zavarja. 2014 tavaszán a híradásokban többször hallhattunk stratégia zajtérkép készítéséről. Ez a térkép mutatja meg, hogy a főváros pontjai milyen zajosak az egyes napszakokban. A szakemberek szerint azért fontos ez az adat, mert a légszennyezés után a zaj a környezeti károk legfőbb forrása.
A zaj olyan környezeti tényező, amely jelentősen befolyásolja mindennapjainkat, közérzetünket és teljesítőképességünket. A zaj megítélése részben az egyénen múlik. A családtagunk által keltett zaj sokszor fel sem tűnik, míg a szomszédból érkező zaj zavarólag hat. A zavaró hatás mértékét ráadásul egyéni szempontok vagy egészségügyi állapot is befolyásolja.
Mindezek ismeretében elmondható, hogy soha annyi erőfeszítést nem tettek a zaj csillapítására, mint napjainkban. Speciális zajvédő falszerkezetek, ajtók, ablakok akadályozzák meg a zaj bejutását a lakásokba. A megfelelően zajcsillapított nyugodt környezetben viszont az is hallhatóvá válik, ami korábban nem volt érzékelhető. Ilyen az ivóvíz vagy a gravitációs szennyvíz hálózatban áramló közegek által keltet zaj. Ezért fontos ismernie az épületgépész szakembernek, hogy milyen zajcsillapítási alternatívák léteznek ezen áramlási zajok hatásos megszüntetésére.
Zajvédelmi követelmények:
Lakóépületek zajvédelmi követelményekről és határértékekről a DIN 4109 (Magasépítési zajvédelem) szabvány és a VDI 4100 (Lakások zajvédelme) irányelv rendelkezik. (1. táblázat)
A DIN 4109 szabvány olyan zajvédelmi szintet követel meg, amelyet a zaj okozta egészségkárosodás miatt kell betartani. A szabványban meghatározott követelmények az idegen lakóterületek zajvédelemre szoruló helyiségeire vonatkoznak. Ide tartoznak a hálószobák, lakószobák, irodák, rendelők stb. Saját lakóterületre vonatkozóan nincsenek előírt követelmények, a vízellátó és szennyvízelvezető rendszerekre azonban együttesen max. 30 dB(A) érték van meghatározva.
A VDI 4100 előírás szigorúbb követelményeket támaszt. 3 zajvédelmi fokozatot különböztet meg épülettípustól függően, és figyelembe veszi a saját lakóterületet is. Az I. zajvédelmi fokozat értékeit a DIN 4109 szabványból vették át azzal a céllal, hogy a lakókat megvédjék a túlzott zajhatástól. Ennek a zajszintnek a betartása azonban még nem jelenti azt, hogy a kívülről érkező vagy a szomszédos helységből, lakásból beszűrődő zajok nem hallhatóak. A III. zajvédelmi fokozat betartásakor viszont már biztosítható a lakók nyugalma: még a hangos beszéd is csak fele olyan hangosnak érzékelhető mint a II. zajvédelmi fokozatban, a kívülről érkező zaj pedig alig érzékelhető. Ez az irányelv bár nem kötelező, de napjainkban mindenképpen iránymutató.
Zajforrások és azok keletkezése a lefolyócsövekben
Épületen belül az egyik legjelentősebb zajforrást a szaniter berendezések és a hozzájuk tartozó gravitációs lefolyórendszerek jelentik. Jellemzően a különböző, töltési, beömlési, és ütközési zajok a legfeltűnőbbek. Ezen zajok nagyságáért a megfelelő kialakítás mellet a rögzítési mód is felelős.
A vivőközeg függvényében különbséget teszünk léghang és testhang között.
Léghangról akkor beszélünk, ha egy zajforrás által keltett hang közvetlenül a levegő közvetítésével terjed. Testhangnál a hangterjedés először egy szilárd tárgyon keresztül történik, majd a tárgyban rezgések keletkeznek, amelyek léghangként terjednek tovább. (1. ábra)
A szennyvízelvezető rendszerekben mind a léghang, mind a testhang zajforrást jelent. A lefolyócső fala a benne lévő folyadék áramlása következtében rezgésbe jön. Ezt a rezgést a cső faláról léghang formájában érzékeljük. A csőmegfogásoknál a csillapítatlan rezgések átadódnak az épületszerkezetnek, amin keresztül a zaj továbbterjed és léghang formájában zajforrásként jelentkezik az épületek más részein is.
Léghangok csillapítása gravitációs lefolyócsövekben
A léghangok csökkentésében legnagyobb szerepet a cső anyaga és annak tömege játszik. Jelenleg a piacon hangszigetelt lefolyócsőként forgalomba kerülő csövek különbözőek. Vannak egy, két és háromrétegű csövek is. Ezen csövek sűrűsége 1 – 1,9 g/cm3 között változik. Egy átlagos, nem hangszigetelt PP cső sűrűsége 0,9 g/cm3.
A REHAU RAUPIANO LIGHT és RAUPIANO PLUS csövek esetén háromrétegű kialakítás, külső-belső polipropilén réteg és egy speciális zajelnyelő töltőanyag adja a megnövelt súlyt. Ez biztosítja a rezgések csillapítását a csőfalon és a léghangok csökkenését (2. ábra).
2. ábra REHAU RAUPIANO cső szerkezete
Fontos az is, hogy ne csak a cső, hanem az idomok is tartalmazzanak töltőanyagot. A REHAU rendszermegoldásánál az idomok speciális kialakítást kapnak. (3. ábra) Az ívek falvastagsága megnövelt az irányváltás helyén, ami így további zajcsökkenést eredményez a hálózatokban.
3. ábra REHAU RAUPIANO idom
A zajcsillapításért sokat tehetünk jó tervezési ötlettel is. Ha az ejtő vezetékek alján kialakuló zajt szeretnénk csökkenteni, akkor megoldás lehet könyök helyett két 45°-os idomot alkalmazunk. További zajcsökkenést érhetünk el, ha az idomok közé egy 25 cm-es egyenes, nyugalmi szakaszt iktatnunk be.
Testhangok csillapítása gravitációs lefolyócsövekben
A testhangok úgy keletkeznek a szennyvízelvezető rendszerekben, hogy az áramló közeg rezgésbe hozza a cső falát. Ez a rezgés a rögzítő elemeken keresztül átadódik az épületszerkezetnek, ahol a rezgés továbbterjed és léghang formájában zajforrásként jelentkezik az épületek más részein is.
Eszerint a rögzítéstechnikának különös jelentősége van a kialakításnál, mivel ez teremti meg az összeköttetést a csőrendszer és az épületszerkezet között. A hangcsillapított lefolyócsővek gyártói nem mind kínálnak rendszereket, vagyis a csővezeték mellé nem ajánlanak zajcsillapított rögzítéstechnikát, pedig ezzel tovább növelhetnék a zajcsillapítás eredményességét.
A REHAU úgy gondolja, hogy hatékony zajcsillapítás csak a léghangok és a testhangok együttes csillapításával érhető el, ezért a kínálatban a csővezeték mellet egy szabadalmaztatott rögzítés technika is megtalálható.
A szabadalmaztatott rögzítéstechnika egy támasztó és fix bilincsből álló speciális duplabilincs. (4. ábra)
4. ábra Szabadalmaztatott rögzítéstechnika
A cső és a fal közötti kapcsolatot egy lazán érintkező támasztóbilincs jelenti. A csövet a támasztóbilinccsel fix, rögzítés nélkül érintkező rögzítőbilincs tartja a helyén. A cső, a rögzítés és az épületszerkezet ezen messzemenő mechanikai szétválasztásával a testhangok átvitele a lehető leghatékonyabban kerül így kiküszöbölésre.
Fontos azonban megjegyezni azt is, hogy a hanghidak csökkentik a hangszigetelő rendszer hangcsillapító hatását. Ezért kerülni kell a csővezeték szerelőfallal és az épületszerkezettel való közvetlen érintkezését is.
Zajcsillapítás mértéke
A zajcsillapító képesség hatásosságának meghatározása céljából a stuttgarti Fraunhofer Épületfizikai Intézet (IBP) a RAUPIANO PLUS és a RAUPIANO LIGHT lefolyórendszereket a DIN EN 14366 „Szennyvízelvezető rendszerek által kibocsátott zajok merése próbapadon” szabványban meghatározott követelmények alapján ellenőrizte. Ennek során a valóságot hűen utánzó, szabványos rendszer felépítésének keretében zajtechnikai vizsgálatokat végeztek. A vizsgálatok során egy többtagú háztartás gyakorlati életben szokásos különböző térfogatáramait vették alapul. A vizsgálatok eredményei kimutatták, hogy mindkét rendszer esetében a zajszint nem haladta meg a DIN 4109 szabványban meghatározott minimális 30 dB(A) érteket. Beigazolódott az is, hogy a RAUPIANO PLUS hangszigetelő rendszer olyan értékeket ért el, amelyek a sokkal szigorúbb VDI 4100 irányelv maximális követelményei (III. zajvédelmi fokozat; max: 20 dB(A)) alatt vannak.
5. ábra Mérési eredmények testhangcsillapító támasztórögzítéssel
(forrás: stuttgarti Fraunhofer Épületfizikai Intézet, vizsgálati eredménye)
Összefoglalásként kijelenthető, hogy csak az optimalizált csőalapanyag, a rögzítéstechnika és a rendszerkialakítás együttes eredménye egy olyan zajcsillapító hatás, amely megfelel még a VDI 4100 legszigorúbb követelményeinek is, így biztosítva a lakók lehető legnagyobb mértékű nyugalmát, és a lakásvásárlók egyre növekvő igényeit is.
